Elfeledett Kincsünk Magyar Agár és Standard Schnauzer Kennel

bemutatkozás

 “Életem első kimondott szava a “kutya” volt…”

 

Kisgyermek korom óta rajongok a kutyákért. Az első szavam is az volt, hogy “kutya”, sejthető volt, hogy “kutyás” lesz a gyerek. Az első családi eb,  aki voltaképpen a nagymamámé  volt, Szuszi a németjuhász – kuvasz keverék kan   5 éves koromban került hozzánk , mivel kicsi voltam, nagy bánatomra nem járhattam vele sétálni csak órákig ültem az ólja tetején és magyaráztam neki.  Folyamatosan könyörögtem, füzeteket írtam tele egy kutyáért, akivel játszhatom és bárhová mehetek. Sokáig váratott magára ez a kérés. Anyukámék próbálták csillapítani a kedélyeket és a testvéremmel kaptunk először egy papagájt, Lórit majd Xenát és Maszatot,  a két aranyhörcsögöt majd 1998-ban két cicát Foltit és Vörit. Összességében rengeteg picurka állatkánk volt, egy 2005-ig vezetett füzetben név szerint hetvenketten vannak feltüntetve, hörcsögök, tengerimalacok és kölykeik, papagájok, díszpintyek és fiókáik – és még sorolhatnám…  12 éves koromban pedig végre megtört a jég, amikor egy csontsoványra fogyott, középtermetű keverék szuka kutyus jött be a kerítésünkön.

 

Ő volt Bizsu és csodák csodájára a miénk lett, a családé.  Órákig sétáltam Vele, végre az Álmom teljesült. Bár makacs volt, önálló és az idegenekkel szemben barátságtalan, imádtam. Akkoriban az ivartalanítás még nem volt elterjedt „falun” és apukám véletlenül egy tüzelés alatt felügyelet nélkül hagyta az udvaron Bizsut. Így 2004. november 4-én reggel fél hatkor megszületett Kis Vacak és reggel kilenc körül Betyár. Betyár a nagymamámhoz került, míg Vacak  az én kutyám lett. Vacaknak én segítettem megszületni, azóta hű társam, legjobb barátom, mellette nőttem fel, vele költöztem Fecóhoz, aki mára már a férjem.  

Fecó az összeköltözésünk óta lett kutyabolond. Természetesen egy kutya nem kutya és nem fair, hogy nekem van Neki nincs így magunkhoz vettük Boscot, a vizslakeveréket, 2010- ben. Sors keze, hogy a fiúkkal kutyaiskolába jártunk és itt ismertük meg ezt a csodálatos fajtát  

és első látásra beleszerettünk a mosolyába (igen, képesek mosolyogni!).  Szerencsés véletlenek sorozata folytán, ezután került hozzánk az első törzskönyves fajtatiszta kutyánk, Pannon- Orientál Ábránd. Belecsöppentünk a kiállítási világba, ahol büszkeséggel töltöttek el bennünket a sorozatos sikerek. Ábránd csodálatos kutya, elbűvölően bújós, labdamániás, zsákmányos, és gyerekcentrikus. Nem volt kérdés, hogy folytatnunk kell. 2012-ben megajándékoztam Fecót egy magyar agár kislánnyal. 2014-ben megszületett az első almunk 2017-ben pedig a második. Mi pedig csak egyre többen lettünk, ami az agarak létszámát illetti. 

 

2019-ben született meg bennem a felismerés, hogy Vacakom megöregedett és rá kellett döbbennem, képtelen lennék egy szakállas társ nélkül folytatni az utamat, szerettem volna, hogy megismerhessék egymást , így szorgos keresésbe kezdtem, míg végül a középschnauzer mellett döntöttem. Több hónap várakozás után 2020-ban megszületett a várva várt alom és az egyetlen kislány, hozzám kerülhetett. Míg élek hálás leszek érte tenyésztőjének. A kívánságom valóra vált Vacak mellett nőhetett fel Ciklon . Kezdetben nem voltak vele tenyésztési terveim ez azonban mára megváltozott. Miss öntudat minden nap bizonyítja számomra, hogy méltó a tenyésztésre, ha a szűrővizsgálatai is ezt igazolják vissza nem lesz akadály, hogy tenyésztésbe vonjuk.  

 

Szerencsés ember vagyok, mert nemcsak a magánéletemben, hanem a munkámban is kutyák vesznek körül. Állatorvosi asszisztens és kutyakozmetikus vagyok.  Munkahelyi tapasztalataim csak megerősítettek abban, hogy tenyésztőként különös hangsúlyt fektessek a stabil idegrendszerre és a korai szocializációra. 

Elkötelezetten hiszek abban, hogy tenyészteni csak szigorú szelekcióval szabad. Ebben nem ismerek megalkuvást! Egy kiveszőben lévő magyar fajta értékes genetikai állományának fenntartásához kizárólag egészségügyi hibától mentes, stabil idegrendszerű, a nemre és fajtára tipusosan jellemző küllemű egyedek alkalmasak. 

 

Az  Elfeledett Kincsünk Kennel célja, hogy bebizonyítsuk, a “küllem agarak” is képesek óriási teljesítményt felmutatni, valamint, hogy a  középschnauzerek nagyszerű sport és munkakutyák.  Reményeink szerint a kennelünkből kikerülő kutyák megfelelnek majd még a mi elvárásainknak is.